A szeretet nem válogat.
A szeretetnek nincs fönn, nincs
lenn, nincs jobb, nincs bal.
A szeretet áramlik, ha hagyod.
A szeretnek nincsenek szabályai.
Nincs rítusa, hagyománya,
előírása.
Nem zár ki senkit és semmit, és
nem erőlteti magát.
Mindegy számára, hogy hogyan
adod, hogyan kapod, egy a lényeg: ne maradj iránta közömbös.
Gondold csak el, ha van valaki,
akit szeretsz, akár a gyermeked, párod, szülőd, bárki… nem teljesen mindegy,
hogyan öleled meg? Melyik kezeddel érinted meg először? Nem mindegy? Vagy
melyik kezed van alul, fölül, nem mindegy?
Másként szereted, vagy mutatod ki
a szereteted, ha a bal fölül, a jobb kéz meg alul? Vagy netán fordítva?
Vagy amikor társaiddal körbe
állsz, kézen fogjátok egymást, hogy az Egységet átéljétek, mit számít ennek az
energiának, hogy melyik kezed van fölül, s melyik alul?
Ez nem egy elektronikus hálózat.
Nem fizikai mágnesesség. Ahol fontos, hogy az ellentétes pólusok érintkezzenek.
Ez egy másmilyen energia.
Ennek nincsenek pólusai.
Nincsenek bekötési rajzai.
Még talán használati útmutatója
sincs.
Ja? Hogy úgy hallottad, hogy ezt
csak így, és csakis így lehet, mert különben nem működik?
Honnan tudod, hogy akitől
hallottad, és akitől ő hallotta, és akitől ő hallotta…az jól hallotta-e? Jól
értette-e? Jól látta-e? Maga tapasztalta, és ezért mondja? Kipróbálta, és csak
így volt jó?
Honnan tudod?
Te próbáltad már másként?
Esetleg legközelebb, ha megölelsz
valakit, próbáld ugyan ki, hogy öleled jobbról…hm… mi történik? Aztán öleled
balról… hm…mi történik?
Elárulom: UGYANAZ!
A szeretet ugyanúgy áramlik.
De: NE HIGGY NEKEM! És Másnak
sem…
TAPASZTALD MEG MAGAD!
Ám el ne felejtsd: a szeretetnek,
úgy is, mint energiának, nincsenek szabályai. Nincsenek követendő előírásai.
Csak érezd, ott, a szívedben, és
hagyd, hogy áradjon benned, körülötted, kifelé belőled, mindenre és mindenkire!
A hogyan nem lényeges.
Elég, ha érzed, hogy mint egy
csodás fény, árad a pórusaidból kifelé.
Csak hagyd, és megtörténik.
Valami ilyesmi a feltétel nélküli
szeretet.
Valahogy így szeret minket az
Isten.
Kalocsa, 2014. december 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése